Vannak igaz barátok?? ezt sokan felteszik ezt a kérdést...és lehet pont itt van a baj...igaz barátok már nincsenek ezt tudjuk mi is nagyon jól csak szeretnénk abba hinni h vannak...az igaz vagy nem ugyanmindegy, ha ott van melletted amikor kell segít neked, de mindig saját magunknak kell megoldani a problémákat nem várhatjuk másoktól h megoldják azokat...és a barátok támogatására van csak szükség...

vannak olyan pillanatok hogy én is beleszólnék egy barátnak az életébe...de nem tehetem neki kell eldönteni hogyan cselekszik...és még ha meg is alázkodik én ott leszek mellette hisz ebből fog tanulni mindenki a saját feje után megy és ha megszabnánk.... mit kapnánk a fejmosást utánna hogy: "hát igen miattad mert te mondtad hogy ne tegyem" és már meg is romlik a barrátság....

Szóval egy jó barátnak üzennék ezzel,hogy én mindig mellette leszek...ha elmegy...ha marad...ha szomorú...ha boldog...ha szerelmes...és ha nem!! megóvni nem tudom a bajtól,de ha lehetne inkább őt védném mint saját  magam...szintiszta szeretet van benne csupa szív és vannak olyanok akik nem érdemlik és nem becsülik meg őt és nem érdemli meg hogy bánkodjon....annyit tudok tenni hogy adok neki egy biztos támaszt mert rám bármikor számíthat....<3

sok mindenki számára nehéz túllépni egy egy szerelmen, kapcsolaton....és mikor már úgy érzed hogy sikerült valami mindig felkavar...akár a közös élmények, akár a mosolya, a hangja, egy mondata...valahogy mindig szar...de a legegyszerűbben úgy lehet túllépni rajta ha saját magadat nézed azt, hogy számodra mi a jó...igenis van amikor az embernek önzőnek kell lennie másokkal szemben és csak a saját érdekeit szem előtt tartani...

van amikor már csak a remény van...a remény pedig egyfajta bizalmatlanság...amikor nem bízol...csak várod a csodát de már te magad se hiszel benne...és ez már gáz...ha nincs már értelme tovább kell állni és nem kell megbonyolítani az egészet ,saját magadat teszed tönkre...szép volt jó volt de kész vÉgE...az élet nem áll meg!!!!...sőt akár szebb is lehet...ezt mindenki magának alakítja...sose tudhatja hogy a reménykedés miatt mit hagy ki az életéből...ha úgy akarja a sors akkor lehet egyszer majd későb mikor nem számítasz rá megjelenik a csoda felkavarja az életed...de hidd el ez a váratlan meglepetés lesz a legszebb...

minek sírni?minek szomorunak lenni? nincs értelme mert nem változik meg semmi ezzel...csak túl kell lépni és örülni annak amink van,mert ha egész életünkben bánkódnánk nem is lenne igazi az élet:) ki kell használni...mert ha nem történnek velünk rossz dolgok a jót már nem tudnák értékelni...

elengedni valakit elég nehéz dolog...de amikor már rájösz hogy neki is jobb így meg neked is...elmúlik a szomorúság...mikor már tudod hogy mindent megtettél mindent beleadtál és mégse...mr csak a szép dolgokra lehet emlékezni és le kell zárni ezt a fejezetet hisz hagyni kell a következőnek is lapot a könyvbe...az élet megy tovább... csak arra kell odafigyelni hogy nem mindegy,hogy a maradék időt hogyan éljük meg...

hát én erre figyelek...

"Lehet szerelmesek között rossz szex?Nem.Lehet a szerelemnek rossz vége?Igen.Megcsalhat az igazi?Igen.Meg kell bocsátani neki?Igen.Miért?Mert szereted...Mert minden érzékeddel kell,hogy szeresd.És az agyaddal is.Különben elrontod.Bizonyos pontokon meg kell állnod,és át kell gondolnod újra meg újra.Mert az élet változik,és te is változol.Kell,hogy változz...."

ez igaz...ezzel is üzennék egy jó barátnak hogy vigyázzon hogy cselekszik...mindig azt mondom hogy nem kell sokat filózni azon ha szakitani akar valaki a másikkal...hiába azt mondja hogy szereti ez már csak egy takarás...elfedi azt amit valójában akar...ami számára bizonytalan és ezért fél lépni...de ha belép egy másik személy a képbe egyből erősebben gondolkodik el az ember a jelenlegi kapcsolatán...és ha már elgondolja hogy szakít és mégse teszi meg az azt jelenti hogy gyenge és fél...márpedig az életbe sok döntést kell hozni ennél nehezebbeket is...

én azt mondtam ennek a jó barátnak hogy ne halogassa a dolgot...addig örüljön még ott van amíg még tehet érte hogy vele legyen...mert sajnos adódik olyan helyzet amikor az ember megtanulja hogy milyen ha ott hagyák...elmegy messze az aki az övé lehetett volna...persze ezt addig nem érzi az ember a súlyát amíg meg nem történik...ezek után megváltozik a felfogása...megváltozott nekem is...ezért szeretném ha úgy cselekedne ahogy kell...ha másnak már nem lehet jó legalább neki sikerüljön...csak egy kicsit kell belegondolnia és rájön hogy mit súg a szíve...mert igenis a szívére kell hallgatni...

És egy másik barátnak akivel majdnem egy cipőben járunk de mégis más színűben...nem szeretnék nevet irni remélem magadra ismersz...itt van neked az én véleményem:

nagyon imádlak és csak a jót szeretném neked,mert te is mellettem álltál amikor csak tehetted...te vagy a legőszintébb ember,te vagy az akiben csalódni nem lehet és te vagy az aki tudja mikor miröl beszélek hisz te is eddigi életedben csak a lényeget mérted be...és tudod mit szeretnék azt hogy neked sikerüljön....sikerüljön az amire egy ideje vársz és vágysz...én tudom hogy ez nem fog ennyiben maradni...csak továbbra is fel a fejjel és örülj hogy te legalább látod és sokat lehetsz vele...tudsz vele nevetni,örülni és van aki bearanyozza minden perced...hisz ha rágondolsz már attól mosoly lesz az arcodon...és remélem ennél már csak nagyobb vigyor lesz később mikor összejön a dolog...

ezt nektek írtam remélem elgondolkodtok rajta...

hát igen...valahol el kell kezdeni...már most 16 évesen megtapasztaltam dolgokat és máshogy látom a világot...5 év után az a csaj akit a legjobbbarátnőmnek tekintettem akinek mindent elmondtam...aki mellett mindig kiálltam...akit sose hagytam a szarba...most átbaszott....ilyenkor gondolkodik el az ember hogy érdemes e bízni is bárkiben....változnak a barátok, haverok akik körülöttem vannak...mintha mindenki kifordult volna önmagából....mindenki önző és nagyképű lett.....és felmerül bennem a kérdés:Ő nekik ennyit jelentek?... hogy csak úgy nem törödve az érzéseimmel,a véleményemmel hátat fordítanak nekem...és igen sajnos ezt kell rá felelnem, hamár tölük szavakban nem hallom, csak a tetteikből látom...szar amikor rájön az ember hogy igazából nincs ki mellette álljon...úgy igazán....itt vagyok én ahogy tudok segítek meghallgatok másokat ott vagyok mellettük....és mikor én sírok, amikor én kapom az élettől...mindenki elfordul mindenki azzal tőrödik ami számára jó...mindenki csak sajnálkodva néz rám ,de ebből nem kérek tovább....