az első sorok...

2009.04.23. 23:01

hát igen...valahol el kell kezdeni...már most 16 évesen megtapasztaltam dolgokat és máshogy látom a világot...5 év után az a csaj akit a legjobbbarátnőmnek tekintettem akinek mindent elmondtam...aki mellett mindig kiálltam...akit sose hagytam a szarba...most átbaszott....ilyenkor gondolkodik el az ember hogy érdemes e bízni is bárkiben....változnak a barátok, haverok akik körülöttem vannak...mintha mindenki kifordult volna önmagából....mindenki önző és nagyképű lett.....és felmerül bennem a kérdés:Ő nekik ennyit jelentek?... hogy csak úgy nem törödve az érzéseimmel,a véleményemmel hátat fordítanak nekem...és igen sajnos ezt kell rá felelnem, hamár tölük szavakban nem hallom, csak a tetteikből látom...szar amikor rájön az ember hogy igazából nincs ki mellette álljon...úgy igazán....itt vagyok én ahogy tudok segítek meghallgatok másokat ott vagyok mellettük....és mikor én sírok, amikor én kapom az élettől...mindenki elfordul mindenki azzal tőrödik ami számára jó...mindenki csak sajnálkodva néz rám ,de ebből nem kérek tovább....

A bejegyzés trackback címe:

https://norcsi.blog.hu/api/trackback/id/tr371082977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Small 2009.04.24. 20:49:24

Hát igen, ez az a helyzet amire azt tudom mondani, hogy ezt dobta a gép... átéltem már ezt én is... de nyugi én melletted állok mindenben, ezt te is tudod...
Sok sikert a bloghoz... és sok olvasót kívánok...
Puszi
süti beállítások módosítása